Materialista városkép és más írások

Materialista városkép

 

irodák kiadók / eladók.

orr- és füllyukasztás.

mínusz huszonöt százalék.

korlátlan ételfogyasztás.

használt kilós játék.

ajándékkártya kapható.

üzlethelyiség kiadó.

ez a lakás eladó.

szeletelt kenyér kétszáznegyven.

árszenzáció.

az év autója.  csapolt sör.

kontaktlencse –akció.

feltöltés. letöltés.

kisállat-nagykereskedés.

előhűtött csirkemellfilé.

hitelcenter. fatelep.

minden termék háromszáz forint.

használt ruha mindenkinek.

nyitási akció. bőrszaküzlet.

minőségi mátrai borok.

árzuhanás. kiárusítás.

mellékhatások. kockázatok.

angol használt ruha.

átalakítás miatt.

bizsu cipő táska.

a felüljáró alatt.

ingyenes parkolás. eladó.

kanapé akció. kiadó.

eladó lakás. eladó telek.

bérelhető reklámfelületek.

kiadó. kiadó. eladó.

 ázsia nagyáruház.

vény nélkül is kapható.

elköltöztünk. zálogház.

Hitelrontás / Hiteldekonstrukció

A múltkor felhívott engem telefonon egy jól betanított női hang. Tudják, az a típus, aki az elején mindig tájékoztat, hogy a beszélgetést rögzítik is. Különböző hitelkonstrukciókat szeretett volna nekem ajánlani. Az etikett szerint bevezetőként megkérdezte, érdekelnek-e ezek engem. Na már most, belőlem genetikailag hiányzik a hazugságra való képesség, ezért mondtam neki rögvest, nagyon őszintén, hogy egyáltalán nem érdekelnek. Mivel volt némi gyerekszobám is (igaz, a nővéremmel ketten osztoztunk rajta), a valóságnak megfelelő válasz után nem csaptam le rögtön a telefont. Udvariasan vártam, hogy a hölgy csalódottan elköszönhessen. Ő azonban nem érte be ennyivel. Vett egy nagy levegőt, s még hevesebben folytatta a társalgást. Indoklást kért, miért is nem vagyok kíváncsi a legújabb extra szolgáltatásaikra, amelyek segítségével bármikor, bárhol, bármilyen testhelyzetben többet költhetek, mint amennyi pénz áll a számlámon. Kitartó faggatózásával kiérdemelte nálam a kimerítő típusú választ. Kifejtettem neki, hogy elvből nem értek egyet semmiféle hitelezéssel. Tájékoztattam őt arról a folklorisztikus mondásról is, mely szerint az embernek célszerű pontosan addig nyújtózkodnia, ameddig a saját takarója hosszanti irányban elér. Megosztottam vele továbbá összes nézeteimet a tudatosságról és az egyén felnőtt mivoltáról is. Nálam mindkét kategória ott kezdődik, ahol a szubjektum fel tudja mérni a rendelkezésére álló anyagi javak mennyiségét, és annyit költ el belőlük, amennyije van. Kevesebbet lehet, ha sikerül, de többet semmiképp. Hiszen akármennyire kedvező is egy hitelfajta, azért azt lássuk be, hogy a végén az ember mégiscsak többet fizet vissza, mint amennyit valóban, kézzel foghatóan felhasznált. De hát ezt épp Önnek magyarázzam? - mosolyogtam a kagylóba. Ezen a ponton levegőt vettem, a hölgy pedig elérkezettnek látta az időt, hogy ő is érveljen. Bár szó sem volt róla, hogy győzködni fog engem. Egész pontosan azt ígérte, hogy csak egyet kérdez (megvolt). Tény viszont, hogy nem tudtam előzetesen ellenőrizni, vajon hasonló platformon állunk-e igazmondás terén. Mint kiderült, nem. Villámgyorsan lecsapott, ravaszkás és diadalmas hangon. Mert szerinte feltétlenül tudnom kell, hogy pont ebben a hitelkonstrukcióban, amit ő pont nekem pont ajánlani akart, pont az a csodálatos, hogy nem muszáj ám hozzányúlnom a hitelkerethez. Az csak ott van. Csendben, szerényen a rendelkezésemre áll. Ráteszik nekem a kártyámra. És egyáltalán, de véletlenül sincs semmi következménye, ha nem költöm el… Sőt… Ennél a résznél, bevallom, kicsit nevetnem kellett. Valószínűleg ezt is felvette a beszélgetést rögzítő kézi készülék. Miután dokumentáltan kiszórakoztam magam, elmagyaráztam a hölgy hangjának, mi ebben az egészben a pszichológia. No, nem azért, mintha ő nem tudná. Inkább azért, hogy megtudja: én is tudom. És hogy azok is megtudják, akik majd a rögzített beszélgetést visszahallgatják. És az átlagemberekről levont következtetéseik alapján kitalálják az újabb zseniális hitelkonstrukciókat. És végül, már csak azért is elmagyaráztam, mert szeretek beszélni. Főleg az emberi lélekkel kapcsolatos témakörökről. Mert jaj – szónokoltam telefonon egy hitelértékesítőnek –, az emberi lélek nagyon bonyolult és érzékeny. És könnyen befolyásolható. Például – mondtam a hölgynek – ha ott van egy bizonyos összeg a számláján, amit nem muszáj elköltenie, de mégiscsak ott kelleti magát, akkor előfordul, hogy a gyarló ember elcsábul és elkölti. Pedig egyébként nem akarta volna. A világért sem. Nos, hát az ilyen kísértésektől megkímélendő önmagunkat, mennyivel pofonegyszerűbb, ha egyáltalán nem rakjuk oda magunknak azt a pénzt, ami egyébként nem a miénk, és nem is lesz soha. Ami nincs nálunk, még virtuálisan sem, azt biztos, hogy egészen véletlenül sem fogjuk elkölteni. Úgyhogy, köszöntem szépen, és nem kértem hitelkeretet. A hölgy sem kért további válaszokat. Azt azért nem utasítottam el, hogy a jövőben is próbálkozzanak nálam hasonló anonim meglepetéshívásokkal. Ki tudja: ha ennyire érdekli a bankokat a véleményem, talán egyszer nekem sikerül meggyőzni őket, hogy végre csukják be a kaput, és hagyjanak fel azzal az elmebeteg törekvéssel, hogy pénzért árusítják számunkra saját virtuális adósságcsapdáinkat. Miközben megpróbálják megmagyarázni még azt is, hogy ez nekünk miért jó.

 

E-mailtatlanságok

Önnek háromszáztizennégy olvasatlan levele van. Az elmúlt fél napban. Amióta feltalálták a közösségi oldalakat, napi ötszázról csökkent ennyire. Itt van például egy határidő. Meg még egy. Finom utalás arra, hogy a postafiókból kikecmeregve azonnal le kell ülni dolgozni. Nem, még e-mailolvasás előtt le kellene. Csak előbb kissé átfutjuk a beérkezőket. Mert az információkról nem szabad lemaradni. De tényleg, most csak az életbe vágókat.  Rögtön itt egy kedves levél. Amit idő híján áthelyezünk a „Nagyon sürgős és nagyon fontos megválaszolandók öt felkiáltójel” című mappába. Az ott sorakozó harminckét másik nagyon sürgős és nagyon fontos mellé. Itt jön addig is egy szakmabéli ismerős VIP-küldeménye, S.O.S., haragospiros kis zászló. Tárgy: feltétlenül nézd meg (tizenhárom felkiáltójel). Az üzenet komoly angol nyelvű videót rejt, szuahéli kiskutyákról, akik a körülmények összes dacára megtanultak kesztyűbe dudálni. Három szólamban. Ez végre rövid levél, benne egy hülye kérdés, amire hirtelen nem tudok válaszolni, e-mailben pláne. Holnap sem fogok tudni és holnapután sem. Ezért holnapután-utánig adok neki esélyt. Meg is jelöljük gyorsan, itt a „Majdnem kuka” című mappában. (Mégsem hagyhatja az ember, hogy hülye kérdések kifogjanak rajta). Ezt a következőt én írtam, kimaradt a címből a kukac, visszaküldte a démon. Ezt a másikat meg én küldtem vissza, mert a kért adatok felét sem tartalmazta. Az új válaszuk már nyomokban semmit sem tartalmaz. Az én levelemet és a feladót kivéve. Mehet a „hívd fel őket telefonon, mégiscsak úgy a legegyszerűbb kommunikálni” című mappába. Végre egy jeles kultúr-meghívó. Egy múlt heti rendezvényre. Ötven levéllel lejjebb itt a beszámoló. Semmit nem mulasztottunk, érdeklődés hiányában a rendezvény elmaradt. Ezt a színes levelet húsz ismerősnek kellett volna kézhez vétel után azonnal továbbküldenem, éhgyomorra, keresztbe tett könyökkel. Hogy el ne gázoljon egy megvadult szemeteskocsi. Sebaj, majd emigrálok az ártó szellemek bosszúja elől. Vagy elrejtőzöm a „Kéretlen üzenetek” című mappában. Oda úgysem érkezik soha semmi.

 

Elérhető álomutazás

 

Kedvezményes gleccsersíelés. Romantikus höhenhoffenstahldorfi hétvége Pünkösdkor. Másfél fő részére. Csak Önnek, csak most. Az ár mesésen alacsony. Természetesen nem tartalmazza az idegenforgalmi adót. Sem a repülőtéri illetéket. Sem a reptéri mosdóhasználat díját. Sem az Unión belüli kollektív légtér-amortizálási költségeket. Sem az ország elhagyása miatt bekövetkező időszakos munkaerő-kiesés és fogyasztási szünet okozta állami bevételcsökkenésért fizetendő kárpótlást. Sem a gép kerozinköltségét. (Könnyebbség, hogy ez utóbbi összeg kétszázhatvannégy felé oszlik az utasok között.) A transzfer díja sincs az árban (reptér a szállodától légvonalban hetven kilométer, alpesi ösvényen kilencvenkettő, tömegközlekedés nincs, a sherpák más országban élnek). Az ár nem tartalmazza továbbá a vacsorát, az uzsonnát, az ebédet, az üdvözlőitalt, a gleccsersí-belépőket másfél fő részére, a kandallófűtést, a zuhany használatát reggel hét és kilenc, délelőtt tíz és tizenegy, délután kettő és négy, este hat és nyolc között. Sem a pótdíjat, amely a plusz fél fő pótágya után fizetendő. Sem a szálloda liftjének használatát, a folyosó szőnyegére való rálépés díját, a hóágyú-kezelő szakember szombati járulékait, a sípályát határoló fák öntözési költségét. Az utasbiztosítást sem. És a poggyászbiztosítást sem. A szórólap nyomtatási költségeit sem, amelyekről Ön épp ezeket az adatokat olvassa. A fentebb felsoroltakért a szobák elfoglalására való három-ötórás várakozás közben készpénzzel (lehetőség szerint pontosan kiszámolva, egy összegben) kell fizetni. Aki nagyobb címletekkel rendelkezik, azok számára az utazási iroda lehetőséget biztosít - a visszajáró összegnek megfelelő színvonalú betegellátást igénylő - síbalesetet szenvedni.  

 

(Megjelent a Barikád Magazin 2014. május 15-i számában.)