Ezer helyzetben, millió módon ébredtünk már életünk során.
Vidám rigófüttyre, érces kakasszóra. Az alattomos gyilkosra: az álmunkba is
beépülni képes ébresztőóra hangjára. Ébredtünk a legyőzött betetség csatájának
verejtékében úszva. Fülünket cibálva göcögő gyermekre. Artikulálatlan
táborvezetői üvöltésre, a faház kicsapódó ajtajára. Az eső makacs, ütemes
kopogására. Postás csengetésére. Arcunkba csaholó kutyára. Vesénkre települő,
kétezer decibellel doromboló macskára. Gyomrunkra települő, azt kétezres fordulatszámmal
pörgető macskajajra. Testvériesen hozzánk vágott kispárnára. Termékbemutatóra
balekokat toborzó, „sürgős” telefonhívásra. Kulcsát vesztett albérlőtárs akut
dörömbölésére. Saját kirobbanó életszeretetünk hegymozgató energialöketére.
Alvásunk intim folyamatát bámuló exünk eszelős tekintetére. Szaharai
torokszárazságra. Lángoló álomvízió prófétikus elragadtatására. Anyaillatra,
szeretet-suttogásra. Sikoltó neonfényre, kémcsövek kocogására, gyógyszerneveket
mantrázó nővérsereg műszakváltó inváziójára. Biztonságot nyújtó karok szerelmes
ölelésére. Vasárnapi hajnalórán szorgosan flexelő (fűrészelő, ütve fúró,
polírozó stb. - a megfelelő aláhúzandó) szomszéd Józsira (Pistára, Ferire stb.
– a megfelelő aláhúzandó). Ébredtünk már
hasogató fogfájásra. Bundáskalács illatára. Zsigeri halálfélelemre. Napsugár
bűvös simogatására. Arra, hogy pisilni kell. Ébredtünk már légszomjas
pánikrohamra: lekéstük Életünk Legfontosabb Eseményét (nem késtük le, nem is
volt a legfontosabb). Ébredtünk testi vágyban égve. És a közönséges influenza
ragacsos lázában is. Ébredtünk arra, hogy fogalmunk sincs, hol vagyunk. És a
Mindenséget átölelő, boldog teljesség érzetére (gyorsabban szétpukkadt, mint a
cukormentes rágólufi). Ébredtünk már egynyári slágerzeneszóra, pattogó hangú televíziós
hírolvasóra. Kisvödörből nyakunkba zúdított, kagylószagú tengervízre. Zseniális
gondolatokra. Arra, hogy eszméletlen
benyomást gyakorolt derekunkra a hálózsák alatti földgöröngy. Ébredtünk
képtelen álomból sok álmatlan képre. Végtelennek tűnő reménytelenségre. Aztán
csendben és lassan valami egészen másra. A tőlünk függetlenül létező Igazság
tudatára.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése